Több kórussal, legalább harmincan készülünk erre a vasrnapi vesperásra, de
másokat is szeretettel várunk - énekeljünk együtt és tegyünk bizonyságot
így is az örök életbe vetett hitünkről!
"Az egyházi esztendő utolsó vasárnapját Örökélet vasárnapnak is hívják, de
helyesebb és pontosabb az Örökkévalóság vasárnapja elnevezés. A vasárnap
neve német eredetű, amely az egyházi év végére jellemző végidős, azaz
Krisztus visszajövetelére és az eljövendő ítéletre emlékeztető evangéliumi
szakaszból táplálkozik, és már előre mutat a hamarosan újból beköszöntő
adventi időre, az új esztendőre, amelyben az eljött és eljövendő
Krisztussal találkozunk, rá várunk."
Négy éve használatban lévő énekeskönyvünk 920. oldalán találjuk a fenti
néhány mondatot, mely az előttünk álló – az adventi időt megelőző –
vasárnap témáját jelöli ki. Idén november 23-a ez a vasárnap, mely több
gyülekezetünkben az elhunytakra való emlékezés napja is egyben. E vasárnap
ugyanakkor ennél többet jelent: kitekintést az örök életre, melynek egyik
igéje a Jelenések könyve utolsó fejezetének új égről és új földről szóló
szakasza, evangéliumi története pedig Máté evangéliuma 25. fejezetéből a
tíz szűz példázata: „Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény!
Jöjjetek a fogadására!” (Mt 25,6) Erről szól énekeskönyvünk 622. dicsérete
– Ébredj, alvó, hív a szózat – mely a 16-17. század fordulóján egy német
kisvárosban dúló szörnyű pestisjárvány közepette született.
Gyász és szomorúság, de örök öröm és dicsőség – két véglet e vasárnap
üzenete. Philipp Nicolai koráléneke ez utóbbira koncentrál és első versében
megszólító erővel teszi fel a kérdést: „Mondd, kész vagy-é a hívó szóra?”
majd később: „kelj föl tehát!” A másik két versszak a hívő közösség
válasza: „Halljuk jól az őrök hangját / És örvendeznek, akik hallják” majd
a harmadik vers már egyenesen a mennyei életről szól: „Egykor trónod köré
állunk…” „Földi lényt ott ami várja, Fül nem hallotta, szem nem látta.” A
korál német szövege olyan örömet sugall, mint amikor valaki szinte kiugrik
a bőréből: „Io, io! Ewig in dulci jubilo.” azaz „hurrá, hurrá, örök
ujjongás!”
November 23-án, vasárnap este 6 órakor énekes-zsoltáros istentiszteletet
tartunk e nap témakörében Budapesten a Kálvin téri templomban a Kálvin
Kórus és más gyülekezeti énekkarok közreműködésével. Ez a zsoltáros
liturgia, melyet sokan vesperás néven ismernek, zsoltárénekléssel kezdődik.
Ez alkalommal énekeskönyvünk kevéssé ismert énekeit – mindenek előtt három
zsoltárt – éneklünk, melybe azonban a kórusok segítségével minden jelenlévő
bekapcsolódhat. Az első a 177. számon található zsoltárdicséret, mely a
103. bibliai zsoltárt tartalmazva Isten hatalmas kegyelméről szól: „Oly
igen messze veti bűnünket, A napnyugathoz mily távol napkelet.” (7. vers)
de Isten gyengéd szeretete is kifejeződik itt: „Miként az Atya fiait szánja
… nem angyalok, azt is jól tudja…” (8. vers) A zsoltár egészen a
mélységekig követi az emberi életutat: „Porból teremté, porrá kell lenni..
Mint a virágnak, el kell hullani…” (9. vers), hogy aztán hirtelen
fellendülve a magasba az égi angyalokkal valamint a teremtett világgal
együtt így kiáltsunk fel a záró versben: „Áldjad az Istent … én lelkem, te
kiváltképpen…” A másodikként sorra kerülő 16. zsoltár könyörgéssel indul –
Tarts meg engemet, ó, én Istenem – de az örök életbe vetett hittel
végződik: „Az életre nekem utat mutatsz, Mely életben van az örök
boldogság.” (6. vers) majd a 121. zsoltárban a felfelé tekintő hit szólal
meg: „Szemem a hegyekre vetem, Onnan felül nékem minden segedelmem.”
A vesperás istentisztelet igehirdetése után szólal meg a már említett
„Ébredj, alvó…” korál, de a dallam – Johann Ludwig Krebs korálelőjátékaként
– először trombitaszóval harsan fel, majd Mendelssohn: Paulus című
oratóriumából vett kórustételként szólal meg és ezt követően énekelhetjük a
gyülekezettel együtt a menyegzőre készülő 2-3. verset. Végül a liturgia
imádságos részeként szólal meg a kórus ajkán a Miatyánk – Tóka Szabolcs
feldolgozásában – melyben különös hangsúlyt kap az Úri imádság doxologikus
befejező része „Mert tiéd az ország, a hatalom!”
