Több kórussal, legalább harmincan készülünk erre a vasrnapi vesperásra, de másokat is szeretettel várunk - énekeljünk együtt és tegyünk bizonyságot így is az örök életbe vetett hitünkről! "Az egyházi esztendő utolsó vasárnapját Örökélet vasárnapnak is hívják, de helyesebb és pontosabb az Örökkévalóság vasárnapja elnevezés. A vasárnap neve német eredetű, amely az egyházi év végére jellemző végidős, azaz Krisztus visszajövetelére és az eljövendő ítéletre emlékeztető evangéliumi szakaszból táplálkozik, és már előre mutat a hamarosan újból beköszöntő adventi időre, az új esztendőre, amelyben az eljött és eljövendő Krisztussal találkozunk, rá várunk." Négy éve használatban lévő énekeskönyvünk 920. oldalán találjuk a fenti néhány mondatot, mely az előttünk álló – az adventi időt megelőző – vasárnap témáját jelöli ki. Idén november 23-a ez a vasárnap, mely több gyülekezetünkben az elhunytakra való emlékezés napja is egyben. E vasárnap ugyanakkor ennél többet jelent: kitekintést az örök életre, melynek egyik igéje a Jelenések könyve utolsó fejezetének új égről és új földről szóló szakasza, evangéliumi története pedig Máté evangéliuma 25. fejezetéből a tíz szűz példázata: „Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!” (Mt 25,6) Erről szól énekeskönyvünk 622. dicsérete – Ébredj, alvó, hív a szózat – mely a 16-17. század fordulóján egy német kisvárosban dúló szörnyű pestisjárvány közepette született. Gyász és szomorúság, de örök öröm és dicsőség – két véglet e vasárnap üzenete. Philipp Nicolai koráléneke ez utóbbira koncentrál és első versében megszólító erővel teszi fel a kérdést: „Mondd, kész vagy-é a hívó szóra?” majd később: „kelj föl tehát!” A másik két versszak a hívő közösség válasza: „Halljuk jól az őrök hangját / És örvendeznek, akik hallják” majd a harmadik vers már egyenesen a mennyei életről szól: „Egykor trónod köré állunk…” „Földi lényt ott ami várja, Fül nem hallotta, szem nem látta.” A korál német szövege olyan örömet sugall, mint amikor valaki szinte kiugrik a bőréből: „Io, io! Ewig in dulci jubilo.” azaz „hurrá, hurrá, örök ujjongás!” November 23-án, vasárnap este 6 órakor énekes-zsoltáros istentiszteletet tartunk e nap témakörében Budapesten a Kálvin téri templomban a Kálvin Kórus és más gyülekezeti énekkarok közreműködésével. Ez a zsoltáros liturgia, melyet sokan vesperás néven ismernek, zsoltárénekléssel kezdődik. Ez alkalommal énekeskönyvünk kevéssé ismert énekeit – mindenek előtt három zsoltárt – éneklünk, melybe azonban a kórusok segítségével minden jelenlévő bekapcsolódhat. Az első a 177. számon található zsoltárdicséret, mely a 103. bibliai zsoltárt tartalmazva Isten hatalmas kegyelméről szól: „Oly igen messze veti bűnünket, A napnyugathoz mily távol napkelet.” (7. vers) de Isten gyengéd szeretete is kifejeződik itt: „Miként az Atya fiait szánja … nem angyalok, azt is jól tudja…” (8. vers) A zsoltár egészen a mélységekig követi az emberi életutat: „Porból teremté, porrá kell lenni.. Mint a virágnak, el kell hullani…” (9. vers), hogy aztán hirtelen fellendülve a magasba az égi angyalokkal valamint a teremtett világgal együtt így kiáltsunk fel a záró versben: „Áldjad az Istent … én lelkem, te kiváltképpen…” A másodikként sorra kerülő 16. zsoltár könyörgéssel indul – Tarts meg engemet, ó, én Istenem – de az örök életbe vetett hittel végződik: „Az életre nekem utat mutatsz, Mely életben van az örök boldogság.” (6. vers) majd a 121. zsoltárban a felfelé tekintő hit szólal meg: „Szemem a hegyekre vetem, Onnan felül nékem minden segedelmem.” A vesperás istentisztelet igehirdetése után szólal meg a már említett „Ébredj, alvó…” korál, de a dallam – Johann Ludwig Krebs korálelőjátékaként – először trombitaszóval harsan fel, majd Mendelssohn: Paulus című oratóriumából vett kórustételként szólal meg és ezt követően énekelhetjük a gyülekezettel együtt a menyegzőre készülő 2-3. verset. Végül a liturgia imádságos részeként szólal meg a kórus ajkán a Miatyánk – Tóka Szabolcs feldolgozásában – melyben különös hangsúlyt kap az Úri imádság doxologikus befejező része „Mert tiéd az ország, a hatalom!”