Akik már régebb óta ismernek, tudják, hogy szeretek "kekeckedni". Ez most valami ilyesmi - csak kíváncsi vagyok, van-e, aki véleményt nyilvánít. Csatoltam a 23. genfi zsoltár Claude le Jeune által szerzett feldolgozását 1580-ból. A szerző a 3 verset végigkomponálta (az első kettőt 5, a harmadikat 6 szólamra), különböző szólamokba téve a dallamot. Az egész műben a 6 lehetséges hely közül (a dallam első és második sora) egyetlen egyben (a 3. versszak első sorában) tesz keresztet a sor utolsó előtti hangja elé! Mielőtt bárki azt mondja, hogy a diézist nem jelezték, mert magától értetődő volt, nézze meg a kérdéses helyeken a többi szólamot (a szűkített kvart lépés vagy szekund-surlódás?), valamint azt is magyarázza el, hogy azon egyetlen helyen akkor miért kellett mégis jelezni? Egy korábbi példánál (Walter: Ein feste Burg - ezt is csatolom) Draskóczy László volt az egyetlen, aki komolyan vette kérdésemet, és első válaszában sajtóhibára gyanakodott, majd miután kiderült, hogy a mű több különböző kiadásban is így szerepel, azt a magyarázatot találta, hogy a szerző szándékosan írt szekund-surlódást, mert a kérdéses helyen az ős ellenségről van szó. Hát a 23. zsoltár esetében ez utóbbi magyarázat nem áll meg... Örömmel venném, ha volna hozzászólás... Szeretettel: Oros Ilona
Válaszok megjelenítése dátum szerint
Kedves Mindnyájan! Előre bocsátom, hogy a kántorlista felületét nem tartom alkalmasnak sem elvi, sem szakmai viták lebonyolítására - még kevésbé személyes válaszok közlésére. A "válasz" funkció ezért úgy állítottuk be, hogy ha valaki reagálni szeretne egy levélre, azt csupán az a személy kapja meg, aki a levelet írta - ne terheljük ezzel a közösség postaládáját. Kérem tehát, hogy választ, véleményt mindig privátban tegyünk! Oros Ilona levelére most kivételesen mégis így írom meg a válaszomat Hogy hol van módosítójel, azt csak az eredeti kotta alapján tudjuk hitelt érdemlően - bár az igaz ugyanakkor, hogy a modern közreadó saját hozzátételét normál esetben nem a hang előtt jelzi, inkább fölötte/alatta. Számomra ezek a tételek arról tanúskodnak, hogy az ún. diézis-kérdést akkoriban nagyon praktikusan - gyakorlatiasan - kezelték. A dallamok így is és úgy is megjelenhetnek - nagy általánosságban azért a v-zárlatokban (r-d-r, s-f-s stb) a félhangos emelés érvényesült (r-di-r, s-fi-s) és a harmóniai környezet is ezt indukálta. Cl le Jeune és J. Walter tételei a kivételekre nyújtanak szép példákat - ám ismerjük a mondást: "kivétel erősíti a szabályt." Számomra ez a tanulság és az üzenet BTamás Ilona Oros <ilusoros2020@gmail.com> ezt írta (időpont: 2024. jan. 29., H, 17:21):
Akik már régebb óta ismernek, tudják, hogy szeretek "kekeckedni". Ez most valami ilyesmi - csak kíváncsi vagyok, van-e, aki véleményt nyilvánít. Csatoltam a 23. genfi zsoltár Claude le Jeune által szerzett feldolgozását 1580-ból. A szerző a 3 verset végigkomponálta (az első kettőt 5, a harmadikat 6 szólamra), különböző szólamokba téve a dallamot. Az egész műben a 6 lehetséges hely közül (a dallam első és második sora) egyetlen egyben (a 3. versszak első sorában) tesz keresztet a sor utolsó előtti hangja elé! Mielőtt bárki azt mondja, hogy a diézist nem jelezték, mert magától értetődő volt, nézze meg a kérdéses helyeken a többi szólamot (a szűkített kvart lépés vagy szekund-surlódás?), valamint azt is magyarázza el, hogy azon egyetlen helyen akkor miért kellett mégis jelezni? Egy korábbi példánál (Walter: Ein feste Burg - ezt is csatolom) Draskóczy László volt az egyetlen, aki komolyan vette kérdésemet, és első válaszában sajtóhibára gyanakodott, majd miután kiderült, hogy a mű több különböző kiadásban is így szerepel, azt a magyarázatot találta, hogy a szerző szándékosan írt szekund-surlódást, mert a kérdéses helyen az ős ellenségről van szó. Hát a 23. zsoltár esetében ez utóbbi magyarázat nem áll meg... Örömmel venném, ha volna hozzászólás... Szeretettel: Oros Ilona _______________________________________________ Kantor mailing list -- kantor@lista2.ttre.hu To unsubscribe send an email to kantor-leave@lista2.ttre.hu %(web_page_url)slistinfo%(cgiext)s/%(_internal_name)s
résztvevők (2)
-
Bódiss Tamás -
Ilona Oros